Régen nem töltöttem fel erre az oldalra, amit még maga a tulajdonos sem látogat.
Rossz szülő vagyok, megcsinálni, pár évig néha ránézni, majd le sem szarni, pont, ahogy itthon láttam.
Majd egyszer csak, jó hosszú idő után rájövök, hogy magányos vagyok és ránézek elfelejtett teremtményemre, kicsi, halott testrészekből összefércelt kísérletemre, hogy lássam, mennyi pusztítást vitt végbe a Világban.
Szerencsére nem sokat rombolt, alig jutott ki a laboratóriumból, bár könyörgő, artikulátlan zokogása ugyancsak rég ébren tartja a környék lakóit éjjelente.
Szűköl, hörög, hátha meghallja valaki, de ha még így is lenne, nincs értelme. Senki sem szeret.
Kussolj.
Egyed a kutyakaját, németből rendeltem, nem volt olcsó.
SZÓVAL, karantén idején több idő jut festegetni, maszatolni, ide gyűjtögetem az eredményeket, majd ha újra lehet szabadon lélegezni összegyűjtöm őket egy szép, antik iratfűzőbe, nagyapám díszes szivardobozába helyezem, leragasztom viaszpecséttel és Szeged város Effel iroda által tervezett belvárosi hídjáról elengedem Zenta irányába.
Ja, a szivardobozt odaajándékoztam egy nőnek, most Kínából rendelt gagyi ékszerektől roskadozik. Ha jól sejtem, a doboz nem különben.
Jó, akkor legyen inkább egy pizzás doboz.
Welcome back!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése